Miközben az elmúlt vasárnap, mi a magunk útját jártuk a Hohe Wandon, a hegyi mentőknek akadt egy kis dolga a Raxon. Ahogy akkor említettem, odafenn még létezik olyasmi, hogy hó és jég, mint kiderült, nem is kevés. Tudniillik, egy páros az Alpenvereinsteigen szeretett volna a platóra feljutni, és a Gaißlochon (hűha) át leereszkedni. Aki ismeri a terepet, eleve gondolhatja, hogy ez azért, tél-vége ide, vagy oda, de mégis elég arrogáns ötlet.
Csak illusztációs hangulati kép, nincs köze a mentéshez
Számításaikat át is húzta a jég. Mivel a az Alpenvereinsteig drótkötelei nagyrészt a jégtakaró fogságában voltak, a platóra nem sikerült kilyukadniuk. Visszafordulás helyett, a Gustav-Jahnsteigen próbáltak harántolgatva a Gaißlochig eljutni, ám a ferrata végében, a Gaißloch közelében ismét a jég állta útjukat. Naná! Vajon milyen ábra fogadta volna őket egyenesen a Gaißlochban, rágondolni is rossz. Miután 15:30-kor esélyeik elpárolgóban voltak, riasztották a hegyi mentőket. Egy 13 fős csapat indult keresésükre, majd az időjárás kegyéből, egy helikopterrel, sikerült a szerencsétleneket 17:00 órára kiemelni a jégvilágból és leereszteni a Höllentalban.
Szóval személyes véleményem, hogy amennyiben kötelezően is túrát kellett volna szerveznem a Raxra, a déli, napos oldalt választottam volna, ahol gyorsabb az olvadás, nem pedig a sötét és árnyékos Großes Höllentalt. Ennyi sütnivalója azért lehetne az embereknek.
Sztefano-Space 
